Verseim
Angol óra
Utálom az angol órát,
olyan, mint nézni egy hullát.
Uncsi. Éhes is vagyok!
Istenem, hát elalszok!
A tanár sem a kedvencem.
Csak mondja, és én nem értem.
Nemtom, nem tud magyarul?
Faszom kivan, mit tanult?
Ő magyaráz itten nekünk,
oszt sehun semmi! Csak itt ül.
Egyáltalán, mér tanulunk?
Talán hülyék maradunk?
Kit érdekel mostmár héy!
Az élet úgyis megtanít!
A boldogságnak nincsen ára,
a szerelemnek nincs határa!
Lehessünk már szabadok!
Kölkök vagyunk, nem rabok!
Jóvan mán na, befejeztem.
Tudom, hogy vagytok ellenem.
Kik szerint a tanulás szent.
Az ilyeneknek részvétem.
Arról meg nem ti tehettek,
hogy az orvos fejre ejtett.
Szegény anyud, mit mondhatott?
Éppen megszült, oszt máris hopp,
a gyerek a földön, agyrázkódás,
hülye orvos. Ő a hibás.
Innen jött ez a felfogás.
Ritka kín a túl sok tudás.
De az angol óra? Minek az?
Túl sok szó, és mégtöbb fasz.
Az angolok köcsögök.
Buzi, bunkó hörcsögök.
A legjobb nyelv a német lenne.
Ehhez senkinek sincs kedve.
A németek cukik s rendik.
Példaképpen: Bill Kaulitz.
De megint eltértem a témától.
Angol óra... A rák tanul!
Hát van nekem jobb dolgom,
nehogy már most kelljen szopnom!
De figyeld meg, képes lesz rá,
holott tudja, hogy utálom az angol órát!
