Verseim 

Hol volt, hol nem...

 

Egy dolog van, nyomja a szívem,

Valamit el szeretnék mondani régen.

Lehet, hogy nem hiszed el most nekem,

De tiszta szívemből szeretlek édesem!

 

Mikor rám nézel, szívem, mint a vulkán.

Ha hozzám érsz, mint egy éjjeli holdsugár,

Mely halkan ereszkedik le a földre,

Hogy az éj sötétjét fénnyel betöltse.

 

Te vagy a fény, mely bennem lobog, s véd,

Te vagy az álmom, s minden, ami szép,

Te vagy a zene dallama, egy kép,

Mit az élet mutat, menni kell és kész!

 

Mindegy hogy hol vagy,

Ne számíts másra!

Ne hallgass szívem

olcsó dalára!

 

Gondolj arra,

hogy neked mi a jó!

Szereted-e nézni,

Ha süllyed egy hajó?

 

Sok dolog nyomja most már a szívem,

Sok mindent szeretnék elmondani régen.

 

Miért, hogy csak én szeretlek igazán?

Miért nem aludt ki bennem is a láng?

Akár minden percem neked áldoznám!

Veled lennék egy örökkévalóságon át!

 

Hajszol engem még mindig e tudat,

Nem segít már rajtam semmi akarat.

Ha érzem, hogy szeretsz, a szívem megdobban,

Ha újra úgy nézel rám, a láng ismét fellobban.

 

Filmbe illő sztorinkat

színezi pár fordulat,

De a filmek végén a jó győz,

S rossznak semmi sem marad.

 

Ha bánatos vagy, gondolj erre:

„Légy mindig önmagad!

A boldogságnak nincs határa,

Csak találd meg az utadat!

 

A szél sem mások kedvéért fúj,

S a nap sem azért süt.

A vihar is csak magáért dúl,

S a szerelem sem fűt!

 

A boldogság, ami azért szép,

Mert szerelemre találsz,

Az fűt téged, és soha

Ki ne aludjon a láng!

 

Soha ne add fel,

Vár téged az élet,

Ki tudja, lehet,

Ez az utolsó esélyed.

 

Nem nyomja most már semmi a szívem,

Nincs bennem semmi, mi hajtaná a vérem.

Bízom benned, nem kell más,

A szerelem már rám talált.

 

Megnyugodtam. Szeretlek!

Ismét karjaidban fekszek.

Az idő lassul, az óra áll.

A gyomromban egy pille száll.

 

A nap felderült, a szél enyhül.

A vihar lassan csendesül.

Álmodok már boldogan,

Mert téged szeretlek a legjobban!